Spárga újkrumplival és grillsajttal

Ismét egy recept Hugh Fearnley-Whittingstall már említett könyvéből. Igazi tavaszi fogás: spárga és újkrumli, amihez remekül illik a grillsajt. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kedves férjem szerint finom fűszeres csirkemell falatok még inkább illenének…) Szintén igaz rá, hogy kevés munkával rövid időn belül finom és tartalmas fogás.

A zöld spárgának amúgy nagy rajongói vagyunk, néhány éve, mióta a nagyobb élelmiszerüzletekben tavasszal néhány hétig nálunk is megbízhatóan és elfogadható áron kapható, biztosan asztalra kerül néhányszor. A tisztítását sem érzem nagy macerának. Azt hiszem, Jamie Olivertől származik a módszer: a spárgát két végén megfogjuk, könnyedén meghajlítjuk, és ahol eltörik, addig zsenge, a szár alsó részét pedig kidobjuk. Ha viszont igazán szép, fiatal spárgát sikerült vennünk, és nem rohanunk, akkor érdemes a kidobásra ítélt spárgavégét krumplihámozóval meghámozni. Az így kapott vékonyka kis darabok szintén mehetnek a többi közé.

Hozzávalók 2 bőséges adaghoz:

½ kg (lehetőleg apró szemű) újkrumpli

1 cs. zöld spárga

1 cs. grillsajt (nálam most chilis, de ahogy tetszik)

kevés olívaolaj

só, bors, fokhagyma, rozmaring

 A tálaláshoz: 1 dl tejföl kevés sóval, borssal, fokhagymával fűszerezve

 A krumplit folyó víz alatt megsikáljuk (hámozni nem kell), kettévágjuk. A spárgát leöblítjük, a fenti módszer szerint megtisztítjuk és kb. 3-4 centis darabokra vágjuk. A grillsajtot 1 cm széles szeletekre vágjuk.

A krumplit egy tálban a fűszerekkel kb. két evőkanál olívaolajban jól megforgatjuk. Egy sütőpapírral bélelt nagy, mély tepsiben elterítjük. Fontos, hogy akkora tepsit használjunk, amiben egy rétegben elférnek az alapanyagok. 200 fokon 30 percig sütjük. Ezután hozzáadjuk a pici olajon sóval-borssal szintén átforgatott spárgát és a grillsajt szeleteket. További 20 percig sütjük, vagy amíg a spárga átpuhul és a grillsajt pirulni nem kezd.

A fűszeres tejföllel tálaljuk, ami saját találmány, de zöldsalátával is el tudom képzelni.

"Békebeli" kifli

Hiába a rengeteg pékség, szerintem iszonyú nehéz igazán finom kiflit-zsömlét-kenyeret kapni.  Ahol mégis, az általában nem a hozzánk közel eső bolt, vagy ha jövet-menet útba is esik, nem minden napszakban kapható náluk a kedvelt kenyérféle. Legjobb tehát, ha az ember lánya maga süti, nyilván. De azért ez nem mindig könnyű, hiszen kifli sütni - főleg a formázás miatt - elég időigényes. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy én aztán hipp-hopp minden nap vagy hetente többször házi kiflit rakok az asztalra. De az alábbi recept kicsit gyakoribb sütésre csábít, mert egyrészt nagyon finom kifli a végeredmény (már-már a vajjal készülő, sütés előtt vízfürdőző tökéletes kiflihez közelít), másrészt nagyon jó állagú a tészta, elég könnyű formázni. Biztosan a gyakorlat is teszi, de legutóbb már pikk-pakk ment a 8 db kifli megformázása, legfeljebb ha 10-15 percet töltöttem vele. És a kisfiam is imádja...

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 1 nagy evőkanál (50 g) tejföl
• 2 dl tej
• 1 dl víz
• 2 dkg  élesztő
• 2 teáskanál só

 A fentiekből a kenyérsütő gép dagasztó programján tésztát dagasztunk és a duplájára kelesztjük. Kicsit átgyúrjuk, majd 8 gombocót formázunk belőle. 

10 percet pihentetjük. Ezt ne spóroljuk meg, mert sokkal könnyebben formázható a tészta. A gombocókat egyesével kb. 40 x 15 cm-es ovális formára nyújtjuk, szép vékonyra. Próbáljunk nem alálisztezni, nekem most egyáltalán nem is igényelte a tészta. Ha lisztezünk, iszonyú nehéz vékonyra nyújtani...

Feltekerjük és megformázzuk a kifliket. Még tekerés közben is igyekezzünk kicsit nyújtani rajta.

Sütőpapíros tepsin további 30 percig kelesztjük. 

Közben a sütőt 220 fokra előmelegítjük. A kiflit nagyon alaposan lespricceljük vízzel. Nekem megint tönkrement a virágspriccelőm (mintha valaki fürdés közben "játszok vele" magyarázattal kivégezte volna...), így gondosan ecsettel vizeztem, ügyelve, hogy mindenhova jusson. 15 percig sütöttem, majd 200 fokos hőlégkeverésre váltva további 4 percet sütöttem. Rácsra tesszük hűlni. Frissen jó ropogós, másnapra puha lesz, de akkor is finom.  

Az eredeti recept itt.

Padlizsános csicseriborsó saláta

Az alábbi húsmentes recept az angol tévés szakács, Hugh Fearnley-Whittingstall Három jó dolog a tányéron című szakácskönyvéből származik. Nagy tisztelője vagyok a fenti úrnak, River Cottage-sorozatát és könyveit is szórakoztatónak, stílusosnak találom, rokonszenves az evésről-főzésről, általában az életről-gazdaságról-társadalomról alkotott felfogása. Ennek ellenére eddig ritkán próbáltam ki receptjét, de ez változni fog! Az alábbi recept is teljes siker, a csicseriborsó-padlizsán-koktélparadicsom hármas az eltalált fűszerezéssel nagyon harmonikus ízvilágot eredményez. A csicseriborsó egy ideje amúgy is nagy kedvenc, és amióta könnyen beszerezhető konzerv vagy üveges formában, egyre gyakrabban kerül nálunk asztalra. A Lidlben a spanyol héten mindig van, az ára is sokkal barátságosabb, mint más üzletek konzerv változatának, ilyenkor szoktam venni néhány üveggel. További nagy előnye ennek a fogásnak, hogy legfeljebb 10 perc munka van vele. Nem macerás, finom, kiadós és nem támad hiányérzetünk amiatt, hogy nincs benne hús.

Hozzávalók:

• 2 szép padlizsán (kb. 70 dkg)
• 30 dkg koktélparadicsom
• 1 üveg (vagy konzerv) főtt csicseriborsó
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál napraforgóolaj
• só, bors, fahéj, bazsalikom, chili, reszelt citromhéj

A tálaláshoz:

• görög joghurt (a sűrű natúr joghurt)
• só, bors, fokhagyma(por) 

A padlizsánt meghámozzuk, felkockázzuk. Aki bírja a héját, természetesen rajta hagyhatja. A koktélparadicsomot félbevágjuk. A fokhagymát megpucoljuk, lereszeljük. (Használhatunk fokhagyma granulátumot is.) A csicseriborsót leszűrjük, szűrőben hideg vízzel leöblítjük.

Egy viszonylag nagy hőálló tálba vagy tepsibe beleöntjük az olajat, és a sütővel együtt 200 fokra melegítjük. Ha forró, belerakjuk a sóval, borssal, pici fahéjjal fűszerezett padlizsánkockákat. 30 percig sütjük. Ekkor hozzákeverjük a paradicsomot, fokhagymát, chilit, bazsalikomot. További 20 percig sütjük. Ekkor keverjük hozzá a csicseriborsót, kevéske citromhéjat, aztán további 10 perc a sütőben. És ennyi.

A joghurtot fűszerezzük. A langyosra hűlt salátát a joghurtöntettel és esetleg puha kenyérrel tálaljuk.

Sajtos "muffin"

Hetek óta szemezgetek a kenyeres fb csoportban ezzel a péksüteménnyel. Mert valójában nem muffin (ezért az idézőjel), hanem egy sós péksütemény. Kissé nagyképűen hangzik, de tény: nincs tömegízlésem, az ételek terén sem. Kedvenc ételeimet-italaimat az emberek 90 százaléka nem sorolná a kedvencei közé, és fordítva, általában nem lelkesedem azért, amiről szinte mindenki elragadtatással beszél. Ennek a péksütinek viszont tetszett a formája, belül sajtos, gondoltam, érdemes kipróbálni. Végül is nem csalódtam: ízre nem különleges, de legközelebb mindenképpen felturbózom egy kis fokhagymával, esetleg zöldfűszerrel, pesztóval vagy jófajta darált sonkával, akkor akár az is lehet. Egyelőre csak több sajtot tettem bele, mint ahogy a recept írta, ez mindenképpen jó döntés volt. A formája viszont valóban roppant mutatós, és ezt viszonylag kevés macerával állítjuk elő. Ráadásul a tészta arányai tökéletesek, könnyen formázható, kevésbé ügyeskezűeknek is biztos siker. Valószínűleg lesz ismétlés, van még benne lehetőség...

Hozzávalók: 

a tésztához                                                                  a töltelékhez

•  2 dl tej                                                               8 dkg puha vaj
•  1 dl étolaj                                                          12 dkg reszelt sajt                                     
•  1 tojás                                                                             
•  47 dkg liszt
•  1 cs szárított élesztő
•  1 teáskanál só                                                     + 1 tojássárgája, szezámmag
•  1 teáskanál cukor

A fentiekből a kenyérsütő dagasztóprogramjával tésztát dagasztunk, a duplájára kelesztjük.

12 gombócra osztjuk, mindegyik gombócot kb. 12 x 18 cm-es téglalapszerű formára nyújtjuk. A téglalap egyik felét pizzavágóval (vagy késsel) felvagdossuk. A másik felére egy jó evőkanálnyi elkevert vaj-sajt tölteléket simítunk.

Feltekerjük...

...és két végét picit összenyomva pappírral bélelt muffinsütőbe ültetjük. Pont belefér!

Pici tejjel elkevert tojássárgájával lekenjük, szezámmaggal megszórjuk. 180 fokon kb. 25 percig sütjük. Elég sok zsiradék kifolyt belőle sülés közben, a muffinpapír még melegen könnyen lejött. Frissen jól fogyott, még kisfiam is, aki gyanakvással szemléli az újdonságot, szívesen falatozta.

Pórés-csirkés kéksajtos lepény

Egy újabb sós lepény, ezúttal hússal. Nagyon szeretem, aki a nevében szereplő hozzávalókat kedveli, biztosan nem fog csalódni benne. Egy könnyű levessel tökéletes hétvégi ebéd, piknikre és kirándulásra szintén jó ötlet a megszokott szendvics helyett.

Hozzávalók (egy 26 cm átmérőjű, fodros szélű piteformához)
a tésztához :

• 20 dkg liszt
•  1 csapott teáskanál só
•  1 csapott evőkanál cukor (Nem kell félni, nem lesz a tészta édes, csak ropogósabb.)
•  10 dkg hideg vaj
•   kb. 3 evőkanál hideg víz
•   kevés puha vaj a forma kikenéséhez

a töltelékhez :

• 30 dkg csirkemell filé
• kevés vaj vagy olaj
• 2 tojás
• 2 dl tejszín 
• 1 nagy póréhagyma
• 15 dkg kéksajt (pl. márványsajt, gorgonzola...)
• só, bors, fokhagyma, őrölt szerecsendió

A tésztához elkeverjük a lisztet a sóval, cukorral, és késes robotgéppel morzsásra keverjük a hideg vajjal.
Gyors mozdulatokkal összedolgozzuk  a tésztát a hideg víz segítségével. Kinyújtjuk, és a kivajazott piteformába igazítjuk. A széleket igyekszünk szépen a tortaforma széléhez simítani. Villával megszurkáljuk, a tésztára sütőpapírt fektetünk, és babbal, rizzsel vagy esetleg kövekkel lenyomtatjuk. (Ez hivatott megakadályozni, hogy sülés  közben a tészta felpúposodjon, és ne legyen helye a tölteléknek.) Ezután a formát legalább 1-2 órára hűtőbe rakjuk.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.A hűtőből egyenesen a forró sütőbe rakjuk a tésztát, és nehezékestől 25 percig sütjük.(Kicsit aggódtam, hogy a forma megrepedhet a forró hőtől, de nem volt gond.)
Közben a falatnyira felkockázott csirkemellet a vajon/olajon kevés sóval, borssal és fokhagymával megpirítjuk. A húst kivesszük egy kis tálkába, és ugyanebben az edényben fedő alatt, pici sóval meghintve puhára pároljuk a felkarikázott póréhagymát. A sózással legyünk óvatosak, hiszen a kéksajt nagyon sós! A tojásokat villával felverjük, egy keveset félrerakunk a tészta kenéséhez. Hozzákeverjük a tejszínt, a szerecsendióval fűszerezzük, majd a csirkehúst, a megpárolt hagymát is hozzáadjuk, és belemorzsoljuk a kéksajtot. A tésztáról eltávolítjuk a nehezéket és a sütőpapírt, lekenjük a félretett felvert tojással, és további 2-3 percig sütjük. (A tojás egy bevonatot képez a tésztán, így a töltelék nem áztatja el. ) Ezután ráöntjük a tölteléket, és további 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.

Szerintem langyosan tökéletes!

Medvehagymás Lala kifli

Kedvenc kenyeres-kelt tésztás blogomról származik a recept. Ellentétben a pestoval, ezt bátran ajánlom azoknak is, akik nem fanatikus medvehagyma rajongók. Itt a vajjal dúsított kelt tészta remekül elbírja a medvehagyma intenzív aromáját, és nem is kerül bele túlságosan sok. Maga a recept eredetileg nem medvehagymás, csupán a sós vaj kerül a tésztarétegek közé formázás előtt, én így még nem próbáltam, de szezonon kívül majd sort kerítek rá. Nagyon jó állagú tészta, langymelegen finom ropogósak is voltak a kis kiflik, de másnap reggel is remek, néhány másodperc mikrózással pedig gyakorlatilag a frissen sült illúzióját kelti... Vendégvárónak, sörkorcsolyának is tökéletes.

Hozzávalók:

• 7 dkg natúr joghurt
• 1 tojás
• csipet só
• fél dl tej
• fél dl olaj
• 1 ek. cukor
• 35 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő

A hozzávalókból kelttésztát dagasztunk, majd duplájára kelesztjük. Jól formázható, rugalmas, inkább kicsit lágyabb tészta legyen.

 Krém:

• 10 dkg vaj
• fél ek. só
• 1 kis marék medvehagyma (Nem kell sok, nagyon intenzív ízű!)

A vajat kb. fél órával a felhasználás előtt vegyük ki a hűtőből. Nem jó, ha teljesen hideg, mert nem lehet vele dolgozni, de ha nagyon puha, sok kifolyik a kiflikből sütéskor. Én a medvehagymával és a sóval együtt késes robotgépben összedolgoztam, így tökéletes volt. Akinek nincs ilyen masinája, aprítsa finomra a medvehagymát, és a sóval együtt keverje a vajhoz. Ha nagyon nem boldogulunk a hideg vajjal, esetleg nagy lyukú reszelővel reszeljük le.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, négy egyforma darabba vágjuk. Egy tésztát vékony kör alakúra nyújtunk, majd megkenjük a sós, medvehagymás vajjal. Beborítjuk egy másik kinyújtott lappal és 16 cikkre vágjuk. Egyesével feltekerjük őket, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. 200 fokra előmelegített sütőbe 9 perc alatt pirosra sül.
32 db apró kifli lesz belőle.

(az eredeti recept itt) 

 

Medvehagymás pesto

Jó néhány éve a medvehagyma óriási népszerűségnek örvend. Gondolom, ahol most nő az erdőben, ott ezelőtt tíz, húsz vagy ötven éve is nőtt, de nem sok embert izgatott. Aztán valahogy felfedezte a gasztronómia, és megjelent a piacokon, medvehagyma szedő túrákra indultak a vállalkozó kedvű ínyencek, most meg már a nagy üzletekben is megjelent, csinos kis csomagokban.
Szerencsére nekem nem kell messze menni érte, cirka tizenöt kilométerre van egy jó nagy erdő, aminek a széle közvetlenül az út mellett tele van vele. Még autóval elrobogva mellette is erősen illatozik így tavasszal. Nagyon szeretem, bár néha a gyomrom nem lelkesedik érte, de azért szezonban rendszerint elkészítek belőle egy-két ételt.
Az alábbi recept nagy kedvenc, főleg, mióta gnocchival és nem sima tésztával esszük, de valóban csak medvehagyma rajongóknak ajánlom, még a hagyományos, bazsalikomos-fokhagymás pestonál is intenzívebb ízű.

Hozzávalók:

• egy nagy csokor medvehagyma (7-8 dkg lehetett)
• 5 dkg reszelt parmezán/ Grana Padano
• 5 dkg dió
• szűk egy dl extra szűz olívaolaj
• só, bors

 1 csomag gnocchi

Bevallom, ennél a receptnél nem ragaszkodom szigorúan a grammokhoz, de nagyjából ezek az arányok. A diót szárazon serpenyőben megpirítjuk. Legyünk óvatosak, könnyen megég! A sajtot lereszeljük, de lehetőleg ne használjunk reszelve kaphatót, az íze messze nem azonos a frissen reszeltével. A medvehagymának én ki szoktam szedni a vastagabb szárait, mint a spenótnak vagy sóskának, de nem feltétlen szükséges. A leveleket megmossuk, és amennyire lehet, lerázzuk róla a vizet. Ezután mindent a késes aprítóban pakolunk, és összeturmixoljuk. Az olívaolajat is ízlés szerint adagoljuk, én nem szeretem, ha csicsereg ki a kész pestoból, de az sem jó, ha száraz marad. A képen látható állag nekem most tökéletesnek bizonyult. Fokhagyma nem kell bele, anélkül is nagyon intenzív!

A gnocchit a csomagolás szerint kifőzzuk, és a még meleg tésztához hozzákeverjük a pestot.

(2 adag lesz belőle)