Hetek óta szemezgetek a kenyeres fb csoportban ezzel a péksüteménnyel. Mert valójában nem muffin (ezért az idézőjel), hanem egy sós péksütemény. Kissé nagyképűen hangzik, de tény: nincs tömegízlésem, az ételek terén sem. Kedvenc ételeimet-italaimat az emberek 90 százaléka nem sorolná a kedvencei közé, és fordítva, általában nem lelkesedem azért, amiről szinte mindenki elragadtatással beszél. Ennek a péksütinek viszont tetszett a formája, belül sajtos, gondoltam, érdemes kipróbálni. Végül is nem csalódtam: ízre nem különleges, de legközelebb mindenképpen felturbózom egy kis fokhagymával, esetleg zöldfűszerrel, pesztóval vagy jófajta darált sonkával, akkor akár az is lehet. Egyelőre csak több sajtot tettem bele, mint ahogy a recept írta, ez mindenképpen jó döntés volt. A formája viszont valóban roppant mutatós, és ezt viszonylag kevés macerával állítjuk elő. Ráadásul a tészta arányai tökéletesek, könnyen formázható, kevésbé ügyeskezűeknek is biztos siker. Valószínűleg lesz ismétlés, van még benne lehetőség...
Hozzávalók:
a tésztához a töltelékhez
- 2 dl tej 8 dkg puha vaj
- 1 dl étolaj 12 dkg reszelt sajt
- 1 tojás
- 47 dkg liszt
- 1 cs szárított élesztő
- 1 teáskanál só + 1 tojássárgája, szezámmag
- 1 teáskanál cukor
A fentiekből a kenyérsütő dagasztóprogramjával tésztát dagasztunk, a duplájára kelesztjük.
12 gombócra osztjuk, mindegyik gombócot kb. 12 x 18 cm-es téglalapszerű formára nyújtjuk. A téglalap egyik felét pizzavágóval (vagy késsel) felvagdossuk. A másik felére egy jó evőkanálnyi elkevert vaj-sajt tölteléket simítunk.
Feltekerjük...
...és két végét picit összenyomva pappírral bélelt muffinsütőbe ültetjük. Pont belefér!
Pici tejjel elkevert tojássárgájával lekenjük, szezámmaggal megszórjuk. 180 fokon kb. 25 percig sütjük. Elég sok zsiradék kifolyt belőle sülés közben, a muffinpapír még melegen könnyen lejött. Frissen jól fogyott, még kisfiam is, aki gyanakvással szemléli az újdonságot, szívesen falatozta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése