Szerencsére nekem nem kell messze menni érte, cirka tizenöt kilométerre van egy jó nagy erdő, aminek a széle közvetlenül az út mellett tele van vele. Még autóval elrobogva mellette is erősen illatozik így tavasszal. Nagyon szeretem, bár néha a gyomrom nem lelkesedik érte, de azért szezonban rendszerint elkészítek belőle egy-két ételt.
Az alábbi recept nagy kedvenc, főleg, mióta gnocchival és nem sima tésztával esszük, de valóban csak medvehagyma rajongóknak ajánlom, még a hagyományos, bazsalikomos-fokhagymás pestonál is intenzívebb ízű.
- egy nagy csokor medvehagyma (7-8 dkg lehetett)
- 5 dkg reszelt parmezán/ Grana Padano
- 5 dkg dió
- szűk egy dl extra szűz olívaolaj
- só, bors
Bevallom, ennél a receptnél nem ragaszkodom szigorúan a grammokhoz, de nagyjából ezek az arányok. A diót szárazon serpenyőben megpirítjuk. Legyünk óvatosak, könnyen megég! A sajtot lereszeljük, de lehetőleg ne használjunk reszelve kaphatót, az íze messze nem azonos a frissen reszeltével. A medvehagymának én ki szoktam szedni a vastagabb szárait, mint a spenótnak vagy sóskának, de nem feltétlen szükséges. A leveleket megmossuk, és amennyire lehet, lerázzuk róla a vizet. Ezután mindent a késes aprítóban pakolunk, és összeturmixoljuk. Az olívaolajat is ízlés szerint adagoljuk, én nem szeretem, ha csicsereg ki a kész pestoból, de az sem jó, ha száraz marad. A képen látható állag nekem most tökéletesnek bizonyult. Fokhagyma nem kell bele, anélkül is nagyon intenzív!
A gnocchit a csomagolás szerint kifőzzuk, és a még meleg tésztához hozzákeverjük a pestot.
(2 adag lesz belőle)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése