Pórés-csirkés kéksajtos lepény

Egy újabb sós lepény, ezúttal hússal. Nagyon szeretem, aki a nevében szereplő hozzávalókat kedveli, biztosan nem fog csalódni benne. Egy könnyű levessel tökéletes hétvégi ebéd, piknikre és kirándulásra szintén jó ötlet a megszokott szendvics helyett.

Hozzávalók (egy 26 cm átmérőjű, fodros szélű piteformához)
a tésztához :

• 20 dkg liszt
•  1 csapott teáskanál só
•  1 csapott evőkanál cukor (Nem kell félni, nem lesz a tészta édes, csak ropogósabb.)
•  10 dkg hideg vaj
•   kb. 3 evőkanál hideg víz
•   kevés puha vaj a forma kikenéséhez

a töltelékhez :

• 30 dkg csirkemell filé
• kevés vaj vagy olaj
• 2 tojás
• 2 dl tejszín 
• 1 nagy póréhagyma
• 15 dkg kéksajt (pl. márványsajt, gorgonzola...)
• só, bors, fokhagyma, őrölt szerecsendió

A tésztához elkeverjük a lisztet a sóval, cukorral, és késes robotgéppel morzsásra keverjük a hideg vajjal.
Gyors mozdulatokkal összedolgozzuk  a tésztát a hideg víz segítségével. Kinyújtjuk, és a kivajazott piteformába igazítjuk. A széleket igyekszünk szépen a tortaforma széléhez simítani. Villával megszurkáljuk, a tésztára sütőpapírt fektetünk, és babbal, rizzsel vagy esetleg kövekkel lenyomtatjuk. (Ez hivatott megakadályozni, hogy sülés  közben a tészta felpúposodjon, és ne legyen helye a tölteléknek.) Ezután a formát legalább 1-2 órára hűtőbe rakjuk.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.A hűtőből egyenesen a forró sütőbe rakjuk a tésztát, és nehezékestől 25 percig sütjük.(Kicsit aggódtam, hogy a forma megrepedhet a forró hőtől, de nem volt gond.)
Közben a falatnyira felkockázott csirkemellet a vajon/olajon kevés sóval, borssal és fokhagymával megpirítjuk. A húst kivesszük egy kis tálkába, és ugyanebben az edényben fedő alatt, pici sóval meghintve puhára pároljuk a felkarikázott póréhagymát. A sózással legyünk óvatosak, hiszen a kéksajt nagyon sós! A tojásokat villával felverjük, egy keveset félrerakunk a tészta kenéséhez. Hozzákeverjük a tejszínt, a szerecsendióval fűszerezzük, majd a csirkehúst, a megpárolt hagymát is hozzáadjuk, és belemorzsoljuk a kéksajtot. A tésztáról eltávolítjuk a nehezéket és a sütőpapírt, lekenjük a félretett felvert tojással, és további 2-3 percig sütjük. (A tojás egy bevonatot képez a tésztán, így a töltelék nem áztatja el. ) Ezután ráöntjük a tölteléket, és további 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.

Szerintem langyosan tökéletes!

Medvehagymás Lala kifli

Kedvenc kenyeres-kelt tésztás blogomról származik a recept. Ellentétben a pestoval, ezt bátran ajánlom azoknak is, akik nem fanatikus medvehagyma rajongók. Itt a vajjal dúsított kelt tészta remekül elbírja a medvehagyma intenzív aromáját, és nem is kerül bele túlságosan sok. Maga a recept eredetileg nem medvehagymás, csupán a sós vaj kerül a tésztarétegek közé formázás előtt, én így még nem próbáltam, de szezonon kívül majd sort kerítek rá. Nagyon jó állagú tészta, langymelegen finom ropogósak is voltak a kis kiflik, de másnap reggel is remek, néhány másodperc mikrózással pedig gyakorlatilag a frissen sült illúzióját kelti... Vendégvárónak, sörkorcsolyának is tökéletes.

Hozzávalók:

• 7 dkg natúr joghurt
• 1 tojás
• csipet só
• fél dl tej
• fél dl olaj
• 1 ek. cukor
• 35 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő

A hozzávalókból kelttésztát dagasztunk, majd duplájára kelesztjük. Jól formázható, rugalmas, inkább kicsit lágyabb tészta legyen.

 Krém:

• 10 dkg vaj
• fél ek. só
• 1 kis marék medvehagyma (Nem kell sok, nagyon intenzív ízű!)

A vajat kb. fél órával a felhasználás előtt vegyük ki a hűtőből. Nem jó, ha teljesen hideg, mert nem lehet vele dolgozni, de ha nagyon puha, sok kifolyik a kiflikből sütéskor. Én a medvehagymával és a sóval együtt késes robotgépben összedolgoztam, így tökéletes volt. Akinek nincs ilyen masinája, aprítsa finomra a medvehagymát, és a sóval együtt keverje a vajhoz. Ha nagyon nem boldogulunk a hideg vajjal, esetleg nagy lyukú reszelővel reszeljük le.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, négy egyforma darabba vágjuk. Egy tésztát vékony kör alakúra nyújtunk, majd megkenjük a sós, medvehagymás vajjal. Beborítjuk egy másik kinyújtott lappal és 16 cikkre vágjuk. Egyesével feltekerjük őket, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. 200 fokra előmelegített sütőbe 9 perc alatt pirosra sül.
32 db apró kifli lesz belőle.

(az eredeti recept itt) 

 

Medvehagymás pesto

Jó néhány éve a medvehagyma óriási népszerűségnek örvend. Gondolom, ahol most nő az erdőben, ott ezelőtt tíz, húsz vagy ötven éve is nőtt, de nem sok embert izgatott. Aztán valahogy felfedezte a gasztronómia, és megjelent a piacokon, medvehagyma szedő túrákra indultak a vállalkozó kedvű ínyencek, most meg már a nagy üzletekben is megjelent, csinos kis csomagokban.
Szerencsére nekem nem kell messze menni érte, cirka tizenöt kilométerre van egy jó nagy erdő, aminek a széle közvetlenül az út mellett tele van vele. Még autóval elrobogva mellette is erősen illatozik így tavasszal. Nagyon szeretem, bár néha a gyomrom nem lelkesedik érte, de azért szezonban rendszerint elkészítek belőle egy-két ételt.
Az alábbi recept nagy kedvenc, főleg, mióta gnocchival és nem sima tésztával esszük, de valóban csak medvehagyma rajongóknak ajánlom, még a hagyományos, bazsalikomos-fokhagymás pestonál is intenzívebb ízű.

Hozzávalók:

• egy nagy csokor medvehagyma (7-8 dkg lehetett)
• 5 dkg reszelt parmezán/ Grana Padano
• 5 dkg dió
• szűk egy dl extra szűz olívaolaj
• só, bors

 1 csomag gnocchi

Bevallom, ennél a receptnél nem ragaszkodom szigorúan a grammokhoz, de nagyjából ezek az arányok. A diót szárazon serpenyőben megpirítjuk. Legyünk óvatosak, könnyen megég! A sajtot lereszeljük, de lehetőleg ne használjunk reszelve kaphatót, az íze messze nem azonos a frissen reszeltével. A medvehagymának én ki szoktam szedni a vastagabb szárait, mint a spenótnak vagy sóskának, de nem feltétlen szükséges. A leveleket megmossuk, és amennyire lehet, lerázzuk róla a vizet. Ezután mindent a késes aprítóban pakolunk, és összeturmixoljuk. Az olívaolajat is ízlés szerint adagoljuk, én nem szeretem, ha csicsereg ki a kész pestoból, de az sem jó, ha száraz marad. A képen látható állag nekem most tökéletesnek bizonyult. Fokhagyma nem kell bele, anélkül is nagyon intenzív!

A gnocchit a csomagolás szerint kifőzzuk, és a még meleg tésztához hozzákeverjük a pestot.

(2 adag lesz belőle)

Hamburger

Mi tagadás, én imádom a hamburgert. Ki nem állhatom, mikor leszólják ezt az ételt, ugyan mi lenne rossz a finom zsemlében húspogácsával, salátával, esetleg pikáns szósszal? Nyilván nem ennék ilyet minden nap, sőt, minden héten sem, és hát nem hiszem, hogy a gyorséttermi vagy utcai büfés változat lenne a csúcs a kategóriában, de egy házi hamburger, amiben minden sk. készül, nálunk előkelő helyet foglal el a kedvenc ételek toplistáján. És hát sajnos azzal sem kecsegtetek senkit, hogy a lenti recept alapján gyorskaját fog összedobni, mert bizony a zsemle és a húspogácsa elkészítése kimondottan időigényes. Munka viszont nincs vele nagyon sok, és garantáltan megnyaljuk a tíz ujjunkat utána...

A zsemle Limara receptje alapján készül, csak néhány dologgal egészíteném ki. Én a liszt felét lecserélten tk. tönkölylisztre, ezért kb. 2 evőkanál vízzel megtoldottam a folyadékot, és fél dkg-mal több élesztőt használtam. Mindenképpen várjuk meg, míg a zsemlék a duplájukra kelnek, mielőtt a sütőbe rakjuk, én már voltam türelmetlen, és hát ez tömör, aprócska zsemléket eredményezett...

A húspogácsára biztos sokaknak van jól bevált receptje. Én ezúttal ezt a receptet használtam, de még keresem az igazit... A pogácsákat én sütőzacskóban a sütőben sütöttem ki, fasírtot is mindig így sütök. Ezzel kapcsolatban egy fontos tanácsom van, nagyon nagy pogácsákat csináljunk, jó tenyérnyieket, mert rettentően összesül.

Amitől nálunk nagy kedvenccé lépett elő, az a szósz. Ettől igazi amerikai feelingje lesz a hamburgerünknek. Ha jól emlékszem, Fűszeres Esztertől származik a recept.

Hozzávalók:

• 1 csésze (cup) majonéz
• 1/3 csésze ketchup
• 1/3 csésze aprított hagyma
• 1/3 rész aprított csemegeuborka
• kb. 2 teáskanál méz
• kb. 2 teáskanál fehérbor ecet
• só, bors

Ezeket jól elkeverjük.

Már csak az összeállítás van hátra, ami nem tréfadolog! A férjem vacsorára is ezt akart enni, én azonban pici fiúnkat altattam éppen, ezért mondtam neki, hogy rakja össze magának, én úgysem akarok már enni. Odáig jutott, hogy elvágta a zsemlét, aztán tanácstalanul azt mondta, inkább megvárlak... És hát tényleg, ez szakértelmet igényel, különben elázik a zsemle, ami rémes! Tehát: elvágjuk a zsemlét, rakunk az aljára jégsalátalevelet, erre jöhet a szósz (hogy ne ázzon el a zsemle), erre a húspogácsa, egy-két vékony szelet paradicsom, megint szósz, majd egy szelet sajt (hogy ne ázzon el a zsemle), aztán jöhet a zsemle teteje, és kész! :-)

Baconos aszalt szilvás csirkemáj

Ez az étel tipikusan a "ronda, de finom" kategóriába tartozik. Szerintem a májas ételeket nem egyszerű ínycsiklandozóan tálalni, de fotózni sem, nekem legalább is még soha nem sikerült. Szeretni viszon szeretem, vagyis a csirkemájat szeretem, a disznómájat nem, és hát a kacsa- vagy libamáj sajnos nem nagyon kerül nálunk asztalra.

Mivel olcsó és gyorsan elkészíthető, elég gyakran készítek csirkemájas ételt, ami általában hagymán vagy pörköltalapon megpirított, átsütött májat jelent, tarhonyával tálalva. A lenti recept szerint viszont a máj igazi ínyencfalat lesz, nálunk akár különleges alkalmakkor is szóba jöhet. Tekintettel a bacon árára, sajnos az olcsó mivoltát is elveszíti, de gyorsan elkészíthető és nagyon finom, mindenképpen megéri kipróbálni.

Hozzávalók:

• 1 cs. (fél kg) csirkemáj
• 20 dkg szeletelt füstölt bacon (nem a főtt!)
• kb. 10 dkg aszalt szilva
• só, bors

A felengedett májat sózzuk, borsozzuk. Minden májdarab egyik felére egy aszalt szilvát helyezünk, a másik felét ráhajtjuk és egy-két szelet baconba ügyesen becsomagoljuk. Fogpiszkával megtűzzük, és sütőpapírral bélelt tepsiben 200 fokon pirosra sütjük.

Bármilyen körettel tálalhatjuk, akár puha, friss fehér kenyérrel is, de én elhessegetem az ilyen gondolatokat, és kuszkuszt meg salátát raktam mellé...

Epertorta light

Néhány hete egészen komolyan veszem a fogyókúrát, vagyis hogy helyesen fogalmazzak, az életmódváltást. Sokkal kevesebbet eszem, és odafigyelek arra, hogy mit. Ennek jegyében sajnos jó néhány kedvenc ételféleséget száműztem az étrendünkből. Minden tiltólistán van, amiben cukor vagy fehér liszt van. Az édességekről azonban teljesen nem akarok lemondani, ezért igyekszem néhány karcsúságbarát süteményt kreálni. Ezt a tortát a blogon szereplő szedertorta és az epermisu ihlette, és mondhatom, nagyon finom lett. Bátran fel merném tálalni nem diétázó vendégeknek is.
Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz rendkívüli akaraterő és fegyelmezettség szükséges, hogy az idei eperszezonban lemondjak az igazi epermisuról és a New York-i sajttortáról...

Hozzávalók:
 a piskótához: 

• 4 tojás
• 2 evőkanál teljes kiőrlésű liszt
• 4 evőkanál zabkorpa
• 2 teáskanál folyékony édesítő
• csipet só
• 1 citrom reszelt héja
• egy csipet sütőpor
• pici vaj a formát kikenni

 a piskótát megkenni

• 2-3 evőkanál eper v. ribizli lekvár (cukormentes)
• fél citrom leve

a krémhez:

• 30 dkg eper összeturmixolva
• 30 dkg görög joghurt (a natúr, zsíros joghurt, nem az idióta görög istenes reklámos, ízesített,cukrozott!)
• 2 dl tejszín
• 1 cs expressz zselatin
• édesítő ízlés szerint
• 10 dkg fehér csoki (nagyon szigorú diétánál elhagyható)

néhány szem eper a díszítéshez

A tésztához egy 26 cm átmérőjű tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, oldalát vajjal kikenjük. Kemény habbá verjük a tojásfehérjét, kikeverjük a tojássárgáját az édesítővel és a citromhéjjal. Ezután fakanállal beledolgozzuk a lisztet, zabkorpát, sütőport, tojáshabot. 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.

A krémhez gőz felett felolvasztjuk a fehér csokit. (Két-három kockát rakjunk félre a díszítéshez.) A tejszínt habbá verjük (szilárd legyen, de ne túl kemény). Az összetört epret elkeverjük a joghurttal, hozzáadjuk a felolvadt csokit, majd a tejszínhabot és a zselatinport. Ízlés szerint édesítjük.
Ráigazítjuk a tésztára a tortagyűrűt, és ráöntjük a krémet. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Eperrel és reszelt fehér csokival díszítjük.

Kaporleves

Nagyon egyszerű, olcsó és finom. Jó pár évvel ezelőtt vendégségben kóstoltam ezt a levest, és már akkor nagyon ízlett, aztán feledésbe merült. Aztán amikor beszereztem két erdélyi szakácskönyvet is, - pontosabban a korábban már emlegetett Erdélyi Konyha Kalendáriumokat, amelyek gyakorlatilag komoly szakácskönyvek fillérekért -, és mindkettőben szerepelt, újra eszembe jutott, nekem is főznöm kellene ilyet. Mivel kimondottan szezonális étel, vagyis ki kell várni a kaporszezont, rendszerint ősszel és tavasszal jut eszembe. De valamiért a mi kertünkben nem igazán szeret a kapor, és ehhez kimondottan sok kell, ezért nem mondanám, hogy gyakori étel nálunk. Tavaly ősszel és most viszont kaptam egy óriási csokor kaprot, így semmi nem állt az útjába, hogy kaporlevest főzzek. 

Hozzávalók:

egy nagy csokor kapor

kevés olaj

6 dl víz

2 dl tej

bors

1 leveskocka

szűk 1 dl tejszín

1 citrom leve

a tálaláshoz főtt tojás karikák

A kaporleveleket a vastagabb szárakról lecsipkedjük. Nem kell nagyon szöszölni vele, de én a vastag, rostos szárakat nem szeretem egyetlen fűszernövényen sem. Megmértem, nekem 7 dkg volt maga a kaporlevél. A leveleket kevés olajon megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, kicsit átpirítjuk. Felöntjük a víz egy részével, mikor besűrűsödik, hozzáadjuk a többi vizet és a tejet, valamint a leveskockát és a borsot. Só valószínűleg nem kell bele, a leveskocka elég sós. Kb. 10 percig forraljuk (kifuthat a tej miatt!), botmixerrel kicsit átkeverjük, de ne legyen teljesen egynemű. Hozzáadjuk a tejszínt, újraforrásig főzzük, majd belefacsarjuk a citrom levét. Főt tojással tálaljuk.

Tavaly ősszel hagyományos módon készítettem: nem turmixoltam le, és tejfölt kevertem bele a végén, amit előtte egy kevés forró levessel elkevertem. Ilyenkor elég bele egy fél citrom leve is, ennek hiányában egy teáskanál fehérborecet.