Medvehagymás pesto

Jó néhány éve a medvehagyma óriási népszerűségnek örvend. Gondolom, ahol most nő az erdőben, ott ezelőtt tíz, húsz vagy ötven éve is nőtt, de nem sok embert izgatott. Aztán valahogy felfedezte a gasztronómia, és megjelent a piacokon, medvehagyma szedő túrákra indultak a vállalkozó kedvű ínyencek, most meg már a nagy üzletekben is megjelent, csinos kis csomagokban.
Szerencsére nekem nem kell messze menni érte, cirka tizenöt kilométerre van egy jó nagy erdő, aminek a széle közvetlenül az út mellett tele van vele. Még autóval elrobogva mellette is erősen illatozik így tavasszal. Nagyon szeretem, bár néha a gyomrom nem lelkesedik érte, de azért szezonban rendszerint elkészítek belőle egy-két ételt.
Az alábbi recept nagy kedvenc, főleg, mióta gnocchival és nem sima tésztával esszük, de valóban csak medvehagyma rajongóknak ajánlom, még a hagyományos, bazsalikomos-fokhagymás pestonál is intenzívebb ízű.

Hozzávalók:

• egy nagy csokor medvehagyma (7-8 dkg lehetett)
• 5 dkg reszelt parmezán/ Grana Padano
• 5 dkg dió
• szűk egy dl extra szűz olívaolaj
• só, bors

 1 csomag gnocchi

Bevallom, ennél a receptnél nem ragaszkodom szigorúan a grammokhoz, de nagyjából ezek az arányok. A diót szárazon serpenyőben megpirítjuk. Legyünk óvatosak, könnyen megég! A sajtot lereszeljük, de lehetőleg ne használjunk reszelve kaphatót, az íze messze nem azonos a frissen reszeltével. A medvehagymának én ki szoktam szedni a vastagabb szárait, mint a spenótnak vagy sóskának, de nem feltétlen szükséges. A leveleket megmossuk, és amennyire lehet, lerázzuk róla a vizet. Ezután mindent a késes aprítóban pakolunk, és összeturmixoljuk. Az olívaolajat is ízlés szerint adagoljuk, én nem szeretem, ha csicsereg ki a kész pestoból, de az sem jó, ha száraz marad. A képen látható állag nekem most tökéletesnek bizonyult. Fokhagyma nem kell bele, anélkül is nagyon intenzív!

A gnocchit a csomagolás szerint kifőzzuk, és a még meleg tésztához hozzákeverjük a pestot.

(2 adag lesz belőle)

Hamburger

Mi tagadás, én imádom a hamburgert. Ki nem állhatom, mikor leszólják ezt az ételt, ugyan mi lenne rossz a finom zsemlében húspogácsával, salátával, esetleg pikáns szósszal? Nyilván nem ennék ilyet minden nap, sőt, minden héten sem, és hát nem hiszem, hogy a gyorséttermi vagy utcai büfés változat lenne a csúcs a kategóriában, de egy házi hamburger, amiben minden sk. készül, nálunk előkelő helyet foglal el a kedvenc ételek toplistáján. És hát sajnos azzal sem kecsegtetek senkit, hogy a lenti recept alapján gyorskaját fog összedobni, mert bizony a zsemle és a húspogácsa elkészítése kimondottan időigényes. Munka viszont nincs vele nagyon sok, és garantáltan megnyaljuk a tíz ujjunkat utána...

A zsemle Limara receptje alapján készül, csak néhány dologgal egészíteném ki. Én a liszt felét lecserélten tk. tönkölylisztre, ezért kb. 2 evőkanál vízzel megtoldottam a folyadékot, és fél dkg-mal több élesztőt használtam. Mindenképpen várjuk meg, míg a zsemlék a duplájukra kelnek, mielőtt a sütőbe rakjuk, én már voltam türelmetlen, és hát ez tömör, aprócska zsemléket eredményezett...

A húspogácsára biztos sokaknak van jól bevált receptje. Én ezúttal ezt a receptet használtam, de még keresem az igazit... A pogácsákat én sütőzacskóban a sütőben sütöttem ki, fasírtot is mindig így sütök. Ezzel kapcsolatban egy fontos tanácsom van, nagyon nagy pogácsákat csináljunk, jó tenyérnyieket, mert rettentően összesül.

Amitől nálunk nagy kedvenccé lépett elő, az a szósz. Ettől igazi amerikai feelingje lesz a hamburgerünknek. Ha jól emlékszem, Fűszeres Esztertől származik a recept.

Hozzávalók:

• 1 csésze (cup) majonéz
• 1/3 csésze ketchup
• 1/3 csésze aprított hagyma
• 1/3 rész aprított csemegeuborka
• kb. 2 teáskanál méz
• kb. 2 teáskanál fehérbor ecet
• só, bors

Ezeket jól elkeverjük.

Már csak az összeállítás van hátra, ami nem tréfadolog! A férjem vacsorára is ezt akart enni, én azonban pici fiúnkat altattam éppen, ezért mondtam neki, hogy rakja össze magának, én úgysem akarok már enni. Odáig jutott, hogy elvágta a zsemlét, aztán tanácstalanul azt mondta, inkább megvárlak... És hát tényleg, ez szakértelmet igényel, különben elázik a zsemle, ami rémes! Tehát: elvágjuk a zsemlét, rakunk az aljára jégsalátalevelet, erre jöhet a szósz (hogy ne ázzon el a zsemle), erre a húspogácsa, egy-két vékony szelet paradicsom, megint szósz, majd egy szelet sajt (hogy ne ázzon el a zsemle), aztán jöhet a zsemle teteje, és kész! :-)

Baconos aszalt szilvás csirkemáj

Ez az étel tipikusan a "ronda, de finom" kategóriába tartozik. Szerintem a májas ételeket nem egyszerű ínycsiklandozóan tálalni, de fotózni sem, nekem legalább is még soha nem sikerült. Szeretni viszon szeretem, vagyis a csirkemájat szeretem, a disznómájat nem, és hát a kacsa- vagy libamáj sajnos nem nagyon kerül nálunk asztalra.

Mivel olcsó és gyorsan elkészíthető, elég gyakran készítek csirkemájas ételt, ami általában hagymán vagy pörköltalapon megpirított, átsütött májat jelent, tarhonyával tálalva. A lenti recept szerint viszont a máj igazi ínyencfalat lesz, nálunk akár különleges alkalmakkor is szóba jöhet. Tekintettel a bacon árára, sajnos az olcsó mivoltát is elveszíti, de gyorsan elkészíthető és nagyon finom, mindenképpen megéri kipróbálni.

Hozzávalók:

• 1 cs. (fél kg) csirkemáj
• 20 dkg szeletelt füstölt bacon (nem a főtt!)
• kb. 10 dkg aszalt szilva
• só, bors

A felengedett májat sózzuk, borsozzuk. Minden májdarab egyik felére egy aszalt szilvát helyezünk, a másik felét ráhajtjuk és egy-két szelet baconba ügyesen becsomagoljuk. Fogpiszkával megtűzzük, és sütőpapírral bélelt tepsiben 200 fokon pirosra sütjük.

Bármilyen körettel tálalhatjuk, akár puha, friss fehér kenyérrel is, de én elhessegetem az ilyen gondolatokat, és kuszkuszt meg salátát raktam mellé...

Epertorta light

Néhány hete egészen komolyan veszem a fogyókúrát, vagyis hogy helyesen fogalmazzak, az életmódváltást. Sokkal kevesebbet eszem, és odafigyelek arra, hogy mit. Ennek jegyében sajnos jó néhány kedvenc ételféleséget száműztem az étrendünkből. Minden tiltólistán van, amiben cukor vagy fehér liszt van. Az édességekről azonban teljesen nem akarok lemondani, ezért igyekszem néhány karcsúságbarát süteményt kreálni. Ezt a tortát a blogon szereplő szedertorta és az epermisu ihlette, és mondhatom, nagyon finom lett. Bátran fel merném tálalni nem diétázó vendégeknek is.
Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz rendkívüli akaraterő és fegyelmezettség szükséges, hogy az idei eperszezonban lemondjak az igazi epermisuról és a New York-i sajttortáról...

Hozzávalók:
 a piskótához: 

• 4 tojás
• 2 evőkanál teljes kiőrlésű liszt
• 4 evőkanál zabkorpa
• 2 teáskanál folyékony édesítő
• csipet só
• 1 citrom reszelt héja
• egy csipet sütőpor
• pici vaj a formát kikenni

 a piskótát megkenni

• 2-3 evőkanál eper v. ribizli lekvár (cukormentes)
• fél citrom leve

a krémhez:

• 30 dkg eper összeturmixolva
• 30 dkg görög joghurt (a natúr, zsíros joghurt, nem az idióta görög istenes reklámos, ízesített,cukrozott!)
• 2 dl tejszín
• 1 cs expressz zselatin
• édesítő ízlés szerint
• 10 dkg fehér csoki (nagyon szigorú diétánál elhagyható)

néhány szem eper a díszítéshez

A tésztához egy 26 cm átmérőjű tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, oldalát vajjal kikenjük. Kemény habbá verjük a tojásfehérjét, kikeverjük a tojássárgáját az édesítővel és a citromhéjjal. Ezután fakanállal beledolgozzuk a lisztet, zabkorpát, sütőport, tojáshabot. 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.

A krémhez gőz felett felolvasztjuk a fehér csokit. (Két-három kockát rakjunk félre a díszítéshez.) A tejszínt habbá verjük (szilárd legyen, de ne túl kemény). Az összetört epret elkeverjük a joghurttal, hozzáadjuk a felolvadt csokit, majd a tejszínhabot és a zselatinport. Ízlés szerint édesítjük.
Ráigazítjuk a tésztára a tortagyűrűt, és ráöntjük a krémet. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Eperrel és reszelt fehér csokival díszítjük.

Kaporleves

Nagyon egyszerű, olcsó és finom. Jó pár évvel ezelőtt vendégségben kóstoltam ezt a levest, és már akkor nagyon ízlett, aztán feledésbe merült. Aztán amikor beszereztem két erdélyi szakácskönyvet is, - pontosabban a korábban már emlegetett Erdélyi Konyha Kalendáriumokat, amelyek gyakorlatilag komoly szakácskönyvek fillérekért -, és mindkettőben szerepelt, újra eszembe jutott, nekem is főznöm kellene ilyet. Mivel kimondottan szezonális étel, vagyis ki kell várni a kaporszezont, rendszerint ősszel és tavasszal jut eszembe. De valamiért a mi kertünkben nem igazán szeret a kapor, és ehhez kimondottan sok kell, ezért nem mondanám, hogy gyakori étel nálunk. Tavaly ősszel és most viszont kaptam egy óriási csokor kaprot, így semmi nem állt az útjába, hogy kaporlevest főzzek. 

Hozzávalók:

egy nagy csokor kapor

kevés olaj

6 dl víz

2 dl tej

bors

1 leveskocka

szűk 1 dl tejszín

1 citrom leve

a tálaláshoz főtt tojás karikák

A kaporleveleket a vastagabb szárakról lecsipkedjük. Nem kell nagyon szöszölni vele, de én a vastag, rostos szárakat nem szeretem egyetlen fűszernövényen sem. Megmértem, nekem 7 dkg volt maga a kaporlevél. A leveleket kevés olajon megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, kicsit átpirítjuk. Felöntjük a víz egy részével, mikor besűrűsödik, hozzáadjuk a többi vizet és a tejet, valamint a leveskockát és a borsot. Só valószínűleg nem kell bele, a leveskocka elég sós. Kb. 10 percig forraljuk (kifuthat a tej miatt!), botmixerrel kicsit átkeverjük, de ne legyen teljesen egynemű. Hozzáadjuk a tejszínt, újraforrásig főzzük, majd belefacsarjuk a citrom levét. Főt tojással tálaljuk.

Tavaly ősszel hagyományos módon készítettem: nem turmixoltam le, és tejfölt kevertem bele a végén, amit előtte egy kevés forró levessel elkevertem. Ilyenkor elég bele egy fél citrom leve is, ennek hiányában egy teáskanál fehérborecet.

Húsvéti nyuszi pogácsa

Villámrecept következik... Egy-két hete a fb-on többször szembe jött velem ez a jópofa nyuszi forma. Recept nem mindig volt hozzá, a formázás viszont nagyon egyszerűnek látszott. Kalács-briós-kelt tészta mániás lévén először mindenképpen kelt tésztában gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg sütés közben kimennének formájukból a nyuszik. Aztán meg édes tésztát szerettem volna, de ezt is elvetettem, maradt az egyik helyen ajánlott túrós pogácsa tészta.
Hát..., nem lett olyan szép, bármilyen egyszerűnek tűnt a formázás, de aranyos, a kisfiam szerintem jövő ilyenkor nagyon fogja már szeretni. Frissen pedig kifejezetten eteti magát.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 25 dkg hideg margarin
• 25 dkg liszt
• só

 tojássárgája a tetejét lekenni

A fentieket késes robotgépben tésztává dolgoztam. Ezt a masinát karácsonyra kaptam, imádom! A keksz-, linzer-, pitetészta hozzávalóit csak belerakom, egy gombnyomás, és egy-két perc múlva kiveszem a tésztagombócot, lehet formázni és sütni. Természetesen lehet kézzel is gyúrni, ilyenkor érdemes a margarint almareszelőn lereszelni.

A tésztából diónyi gombócokat formázunk, kissé hosszúkásra alakítjuk. A füleket ollóval vágjuk a tésztagombócba, saslikpálcával pedig szemeket szúrunk bele. 

 Kevés vízzel elkevert tojássárgával lekenjük, 200 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.

A formázáshoz segítség pl. itt.

Sonkás sajtos papucs

Sajnos imádjuk az ilyen péksüteményeket. Amikor elolvastam a receptet, rögtön tudtam, hogy ezt ki fogom próbálni. Ami egy kicsit megrémített, hogy a hozzávalók közt sertészsír szerepelt. Én nem használok sem főzéshez, sem sütéshez, szerintem még életem során soha nem is vettem sertészsírt. De mostanában úgy látom, egyrészt változik megítélése, már nem tekintik a világ legegészségtelenebb alapanyagának, másrészt több helyen is olvastam, hogy a tészta omlósabb, finomabb lesz tőle. Így hát vettem egy fél kilót, és zsírral készültek a papucsok! Nem bántam meg, valóban remek lett a tészta. Nem mondom, hogy ezentúl nyakra-főre zsírt használok, de a maradék biztos nem fog megromlani nálunk.

A receptem egyébként nem változtattam, csak én házi főtt sonkát használtam bolti helyett. Ha így teszünk, a tésztába kevesebb só is elég, a töltelékbe pedig egyáltalán nem kell.

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg sima liszt
• 15 dkg zsír
• 3 dkg friss élesztő
• 3 dl langyos tej
• 1 evőkanál kristálycukor
• 2 teáskanál só

A töltelékhez:

• 10-15 dkg sonka
• 2 dl tejföl
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 kisebb fej vöröshagyma
• só és bors ízlés szerint

+ a tetejére 1tojássárgája kevés tejjel elkeverve

A tészta hozzávalóit kenyérsütő gépben dagasztjuk, kelesztjük.
A töltelékhez apróra vágjuk a sonkát és a megtisztított hagymát, majzd összekeverjük a tejföllel és a reszelt sajttal, ízesítjük sóval, őrölt borssal.
A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk kb. 5 mm vastagra, majd egyenlő négyzetekre vágjuk. Mindegyik közepére teszünk tölteléket és a két szélét összecsípjük: Jó erősen, különben szétnyílik, mint ahogy nekem is. Sütőpapíros tepsire tesszük egymástól picit távolabb, tetejét lekenjük a felvert tojássárgával.
4. Előmelegített 180 fokos lsütőben kb. 20-25percig sütjük, de az idő függ attól is, mekkora papucsokat csináltunk. Nekem jó nagyok voltak, kellett ennyi idő.

A zsírtól jellegzetes íze lett, de nagyon finom, kimondottan eteti magát.

Recept eredetije itt.